3. évad - Prológus

"Ahhoz, hogy megismerj valakit, sétálj a cipőjében egy mérföldet!"

„ – Elijah tényleg te vagy az? – kérdeztem felé tartva a kezem.
- Igen kedvesem! – kezét enyémhez helyezte.
- Érezlek! – ujjainkat összekulcsoltam könnyek között.
- Sikerült Katerina, soha többet nem engedlek el! – magához húzott egy csókban egyesültünk.”

Ennek már több mint 100 éve… Azóta Nicklaus megalakította a saját hibrid seregét, akiket családjának tekint. Ezzel szemben hadat üzent az emberiségnek és a föld vámpírjainak is. Csak a bosszú hajtja újra, hogy engem holtan lásson, amiért megöltem testvérét. Elijah és Rebekah megbocsájtottak nekem, ahogy mindenki más!

„ – Kath biztosan sikerülni fog a terved? – kérdezte Bekah aggódva.
- Semmi sem biztos, de ha Bon képes rá, akkor az lesz!
- Szeretem őt mindennél jobban, hiányzik, vissza akarom kapni és nem csak szellemként. Ha vissza tudnád hozni halál után így Stefant, akkor te is megtennéd érte, nem? – kérdeztem tőle tudva a választ.
- Megtenném, mert szeretem és segítek neked, mert nincs még egy olyan erkölcsös ember, mint a bátyám volt. Nincs ki helyes irányba terelje a családunkat, szükségünk van Elijahra, ahogy neked is! Mikor kezdjük? – kérdezte a szöszi mosollyal az arcán.”

Vagyis majdnem mindenki elnézte botlásaim és döntéseim sorát. Klauson kívül egyetlen ősi haragszik rám, teljesen összetörtem a szívét…

„ – Kath beszélnünk kell. – hallottam a várt vámpír hangját. Életem szerelme visszatért így rendeznem kell az elvarratlan szálakat magam körül.
- Tudtam, hogy jönni fogsz, ha magamra maradok megint! – kezdtem bele, de megállított.
- Térj a lényegre, várj nem is kell majd kérdezek én. Most mi lesz velünk? – nem tetszett a hangsúly, amit megengedett magának.
- Elijah visszatért…
- Ezzel tisztában vagyok magam is, de az érzéseidről semmit sem tudok – az előbbi harag átváltott elkeseredésbe.
- Elijahhal maradok meg kell értened, hiszen mindig is őt szerettem jobban. Sajnálom, Kol tényleg teljes szívemből! – mondtam ki végül.”

Azt szokták mondani a hazugság még többet szül és egyszer csak bekebelezi az embert, ami hatalmas fájdalommal tölti el. Akik ezt kitalálták még sosem tapasztalták meg az igazság igazi erejét, ami mindent romba dönthet egy másodperc alatt. A mögötte hátrahagyott űr sokkalta veszélyesebb bárminél…

„ – A döntésed semmit sem változtat az érzéseimen. Mindig szeretni foglak Katherine Pierce örök életem végéig! Soha nem felejtem el az együtt töltött napokat a Gilbert házban, az együtt töltött éjszakákat, az érintésed, az arcod, az igéző szemeid, a közös emlékeinket – ahogy beszélt egyre közelebb lépett hozzám, majd megállt közvetlen előttem. Könnyeimet egyszerű mozdulattal letörölte, kezei közé fogta arcom, gyengéden megcsókolt.
- Mindig emlékezni fogok rád kislány! – suttogta fülembe majd egy szó nélkül eltűnt az életemből…”

Nicklaus a Petrova hasonmások vérét használja, hogy hibrideket teremtsen magának. Ha jól tudom Elena még mindig a markában van, de talán nem bánja.

„ – Elena hát te mit csinálsz itt? – kérdeztem az említett lánytól, aki éppen most csukta be a könyvtár ajtaját maga mögött. Eléggé feltűnő volt még számomra is, hogy haja teljesen összekócolódva állt, ruhája gyűrötten omlott a testére, mint aki éppen egy bokorból lépett ki vagy ebben az esetben egy bizonyos férfi ágyából.
- Szerinted minek látszik? – kérdezett vissza csípőre tett kézzel, felszegett tekintettel, teljesen úgy nézett ki, mint én annak idején vámpírlétem elején.
- Annak látszik, hogy éppen most másztál ki a legjobb barátnőd pasijának az ágyából – vágtam hozzá.
- És akkor mi van? Neked egyáltalán mi közöd van az egészhez? Jól éreztem magam egy igazán akrobatikus férfi társaságában – kacsintott rám, mire teljesen felfordult a gyomrom tőle.
- Hogy voltál képes ilyet tenni a barátnőddel? – kérdeztem vissza egyre mérgesebben.
- Úgy, ahogy te is megtetted nem is egyszer! – vágott vissza övön aluli ütéssel.
- Hogy van képed ilyeneket mondani? Én már ezerszer megbántam és mindent be fogok vallani Carolinenak – határoztam el most ténylegesen saját magamban.
- Mondd csak attól nem lesz jobb, sőt teljesen meg fog utálni, ahogy Nick is – nevetett fel gunyorosan, amitől még inkább hányingerem támadt.
- Fogd már be te olcsó céda! – megelégeltem vádaskodásait. Mérgemben közelebb léptem hozzá és egy határozott mozdulattal képen töröltem, majd végleg elhagytam a Mikaelson házat.”

A vámpírok és az emberek kötöttek egy szerződést egymás között. Mindenki a metrókba kényszerült a folyamatos támadások miatt. Az emberek minden héten küldenek vérszállítmányokat, cserébe egyik vámpír sem támad rájuk, emellett ők is kapnak vámpír vért a betegségek gyógyítására. Aki megszegi a feltételeket azt azonnali halállal büntetjük! A vámpíroknak van különálló szabálya, senki sem teremthet újszülötteket ez a legfőbb előírás az elsődleges szerződés után. Így nem vonjuk magunkra a figyelmet. A vámpírok egy részét kiképzik katonának, ők vigyáznak az ajtókra és a biztonságra, betartatják a törvényeket. Legidősebbként Elijaht érte a megtiszteltetés, hogy a királyunk legyen, bár ő inkább csak diplomatának tartja magát. Rebekah és Stefan lettek a főparancsnokok és kiképzők is egyben ők elég tapasztaltak hozzá. A legfiatalabb Mikaelsonról azóta sincs semmi hír, őt folyamatosan kerestetjük. Az ősi hibrid mellett maradt Caroline, mert szereti, de közben nekünk segít, ő a saját bejáratú kettősügynökünk. Mindent megtesz a béke érekében.

„ - Biztos, hogy ezt akarod Car? Tényleg visszamész hozzá? – kérdeztem újra és újra.
- Valakinek vigyáznia kell Elenára és fenntartani a békét – az utóbbi szó közben felemelte kezét levegőbe macskakörmöt rajzolva.
- Tudom, semmi okom sincs rá, hogy miért, de szeretem őt. Hiszek benne, hogy maradtak pozitív érzései persze nem csak irántam – magyarázta nekem teljes beleéléssel. Sosem mondtam meg neki, hogy lefeküdtem a szerelmével, ahogy azt sem, mit tesz Elena, amikor ő kiteszi a lábát „otthonról”. Nincs szívem összetörni a kislányos álmait az ő hős lovagjáról, bármennyire megérdemelné, hogy tudja az igazságot, őszintén szólva félek elveszteni egy igazán jó barátot.
- Megértelek, de most menj, nehogy gyanút fogjon.
- Jövő héten ugyan így találkozunk. Ha történik rajtaütés értesítelek valahogy – kacsintott rám, majd megölelt.
- Vigyázz magadra! – suttogtam neki visszaölelve.
- Vigyázz magadra és mindenki másra is – válaszolta majd elengedett és elviharzott a folyosón…”