3. évad 1. fejezet - Újabb nehézségek...

Sziasztok! Mielőtt belevágnék az első részbe, úgy érzem el kell mondanom egy pár dolgot. Először is szeretnék tőletek bocsánatot kérni, amiért eddig húztam az első részt, de a gépem majdnem meghalt, így meg kellett válnom tőle egészen egy hétig. Szerencsére már minden rendben van vele közel állt a zárlathoz, de időben lett megjavítva! Köszönöm nektek a sok kommentárt a prológusnál, remélem az első fejezet is tetszeni fog, szeretnélek bevezetni titeket ebbe a teljesen új világba. Mivel új évadot kezdtünk szerettem volna kedveskedni nektek egy új fejléccel is, remélem elnyerte a tetszéseteket, nekem nagyon. Szeretném megköszönni Khyira-nak ha a nevére kattintatok megnézhetitek a többi munkáját is.

"A szabadságnak ára van tartja a mondás, de mi van akkor, ha a várva várt jó sosem jön el? Arról már egyetlen mondás sem szól, ha elveszítjük az utolsó esélyt is... vagy mégis? Mindig marad egy utolsó reményfoszlány, ami mindent megváltoztathat! "

Az alagút újra üres lett mindent elöntött penész szag és a nedvesség. Az évtizedek alatt hozzá szoktam, de mégis remegés lett úrrá rajtam. Sosem tudtam az otthonomnak tekinteni ezt a helyet egyszerűen képtelen vagyok rá. Hátat fordítottam a feketeségnek és elindultam a fényforrás irányába. Az ólomajtó nyikorogva nyílott, szobába lépve megpillantottam szerelmem, mint mindig most is az íróasztala előtt ült. Gondok fedték arcát, ahogy papírokat nézegette. Kicsit köhintettem, mire végre felnézett, szája sarka mosolyra húzódott. Szemei ugyan úgy csillogtak, mint legelső találkozásunk éjjelén, még mindig szeretett. Eddigi életem során bárkivel is voltam sosem ugyan az, mint vele. Mindig is ő volt és lesz az igazi számomra.
- Katerina, mi szél hozott erre? – kérdezte csak úgy formaságból, ő már csak ilyen.
- Hiányolom a párom régen láttam a szobánkban. Nem tudod véletlen megint mi dolga akadt? – kérdeztem vissza keresztbe téve kezeim mellkasom előtt.
- Fogalmam sincs, de miért nem kérdezed meg tőle? – míg beszélt elém lépdelt, majd kis távolságot hagyva megállt.
- Éppen azon vagyok – mosolyodtam el. Kezeim nyakán pihentetve lágy csókot leheltem ajkaira, derekamnál fogva magához húzott. Karjai közt megnyugvásra találtam percekig így álltunk egymásba fonódva, majd felnéztem rá.
- Hogy halad a tárgyalás az ellenállókkal? – a mostani világunkban így hívják azokat a farkasokat, akik Klaus ellen harcolnak. Sajnálatos módon nagyon kevés számmal maradtak, bujdosó életet élnek.
- Nem a legjobban, nagyon bizalmatlanok. Tegnap Rebekah ment, de azt mondták nem hajlandóak ősiekkel beszélni – sejtettem, hogy ez lesz a vége, de mégsem mondhattam egyből.
- Akkor legközelebb én megyek! - vágtam rá, amit már az elejétől kezdve titkon tudnunk.
- Azt nem engedhetem! – csattant fel hangja erélyesen. Amióta majdnem meghaltam vérfaskas harapástól a közelükbe sem enged. Azt mondta szellemi formában találkozott az én lelkemmel a túloldalon. Szerinte egy hajszál választott el a végleges haláltól.
- Nem akarlak elveszíteni – érvelt egy csók kíséretében.
- Nem fogsz, vigyázok magamra – válaszoltam eredménytelenül, csak megrázta a fejét.
- Egyedül nem mehetsz, főleg nem oda! – parancsolt rám szigorú tekintettel.
- Akkor magammal viszem Stefant! – válaszoltam, mire nem tudott nemet mondani.
- Ha a húgom tudja nélkülözni egy napig, akkor semmi akadálya – belegyezett, de mégis hangjában aggodalmat fedeztem fel.
- Majd megkérdezem tőle. Caroline ma volt nálunk, egyenlőre semmire sem készül – hosszú ideje nem nevezzük nevén az öccsét.
- A hadkészültséget akkor is fenn kell tartani, bármikor támadhat – mindketten tudjuk a hibrid imádja meglepetéseket.
- Holnap érkezik az újabb vérszállítmány állítólag a Benett boszi hozza – közöltem vele az új információt.
- Milyen meglepő fordulat, azt hittem Emily irtózik minden olyantól, amit a nagyanyja csinált – elmélkedett félhangosan.
- Változnak az idők.
- Túl sokat dolgozol, pihenned kellene – végig simított arcomon.
- Egyedül nem olyan könnyű – lebiggyesztettem alsó ajkam.
- Még van egy kis dolgom.
- Mindig van valami, már alig marad rám időd – kibontakoztam öleléséből. 

Ilyen állapotban még ő sem tud megnyugtatni, inkább elkezdtem mászkálni.
- Tudom én akartam, hogy vállald el a vezető szerepet, pont ezért segítek amiben tudok.
- Amiért nagyon hálás vagyok neked – szólt közbe megfogva csuklóm.
- Oh Elijah miért kell mindig ezt csinálnod velem! – ahogy rám nézett ellágyultam, megint ő nyerte szócsatánkat.
- Mert szeretlek drága Katerina. Adj nekem egy órát és megmutatom mennyire – mint mindig most is komolyan pillantott rám, bár szemei mást tükröztek.
- Ígérd meg – suttogtam visszatartott lélegzettel.
- Ígértem – válaszolta, mire csak bólintottam.
Egy szó nélkül elindultam, mire megforgatott. Felhúzott szemöldökkel vártam, egy szenvedélyes csók után elengedett. Vigyorral az arcomon lépkedtem folyosón míg el nem értem a következő ajtót. Ahogy beléptem kis birodalmunkba megnyugvás lett úrrá rajtam. A helyzet iróniája, hogy más élő vagy akár holt sikítva rohanna innen. Az omladozó falat deszka darabok tartják egybe. A kis lyuk szélében egy pokrócokkal leterített matrac hever másik oldalt egy szekrénynek mondható tárgy düledezett. Lenge dzsekim az egyik szék támlájára dobtam, majd gyertyát gyújtottam. Mindent berendeztem romantikusra, amikor erőteljes kopogás hangzott, éppen fogadni akartam a vendéget, mire Bekah rontott be.
- Kath beszélnünk kell, most azonnal!
- Az illem látom nem fontos mostanság – megjegyzésemre felhőkölt.
- Nincs időm ilyesmire. Stefan titkol valamit előlem! –rogyott egy ülőalkalmatosságra.
- Tudod mit, kiszedem belőle, ha elengeded velem a hordához – ütöttem két legyet egy csapásra.
- Megtennéd? Te vagy a legjobb! – örömében nyakamba ugrott egy ölelésre, majd amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnt. Megint magamra maradtam a romhalmaz közepén, kételyek és félelmek között. Az-az egy óra éveknek tűnt mindig csak várok, de a türelem sosem tartozott az erősségeim közé. Egyenletes lépésekkel szeltem át oda-vissza a távolságot. Éles hallásomnak köszönhetően érzékeltem valaki lenyomta kilincset. Amikor kinyílott az ajtó csalódottság fogott el megint. Elijah helyett Stefan gondterhelt tekintetébe ütköztem.
- Katherine baj van…