2. évad 11. fejezet - Tényleg lehetséges?

- Elena te vagy az? Mi a baj, mi történt? – kérdezte mire megforgattam a szemem.
- Majdnem még mindig Kahterine vagyok. Találkozhatunk valahol? – kérdeztem vissza.
- Persze öt perc múlva a Grillbe leszek – válaszolta majd kinyomta a telefont. Gyorsan összekaptam magam és elfutottam a megbeszélt helyhez, leültem egy üres asztalhoz, ami árnyékban helyezkedett el. Míg a whiskymet iszogattam a boszorkány is megérkezett félve leült velem szembe.
- Mit akarsz Katherine? – kérdezte mély levegővétellel.
- Ha egy ősi vámpírt megöltek vissza lehet hozni a halálból? – tértem egyből a lényegre.
- Nagyon nehéz és erős varázslat kell hozzá azt hiszem meg lehet oldani, de a természetfeletti világban mindennek ára van – válaszolta megfontoltan.
- Képes vagy rá? – hajoltam közelebb az asztal felett, mire csak bólintott.
- Mi kell hozzá? – kérdeztem a hangom suttogássá halkult.
- Egy áldozat, akinek a lelke helyet cserél az övével a túlvilágon. A halált okozó fegyver és egy családtag vére, hogy lehessen mihez kötni. Miért akarod megbolygatni a természet rendjét? – kérdezte ő is suttogva.
- Mert szeretem őt és szükségem van rá. Mikor csináljuk a rituálét? – minél előbb annál jobb gondoltam magamban összeszorított fogakkal.
- Holnap telihold, annak az erejére is szükségem lesz. Addigra meg tudod szerezni a kellékeket? – kérdezte már bátrabban.
- Meg lesz, te csak vedd fel a telefont ha hívlak a pontos idő miatt – válaszoltam feleselést nem tűrő hangon.
- Ne aggódj, nem hagylak cserben. Akkor holnap találkozunk. – kelt fel az asztaltól.
- Köszönöm Bonnie! – kiáltottam utána. Boldogságban úsztam hála a boszinak, de sajnos így sem biztos semmi. Szereznem kell egy másik vámpírt, akit megölhet. Már csak egy ősi él rajtuk kívül a szerelmét keresve. Kár, hogy nem tudja rég végeztem vele.
- Rebekah kérlek, küld el a bátyád számát nekem.
- Igen anyuci pici fiáé kell.
- Majd mindent elmesélek négyszemközt, szükségem van a segítségedre.
- Köszönöm – azzal le is tettem a telefont. Még elfogyasztottam az italom megszólalt a mobil, több sem kellett elkezdtem egy sms-t pötyögni rajta.
„ Megtaláltam őt! Holnap este 7re gyere Mystic Falls.i erdőbe. – Katerina”
Fizetés képen oda raktam az asztalra egy kevés pénzt, majd elsiettem vissza haza. A szobámba indultam, amikor megláttam Kolt a résnyire nyitott ajtónál. Egy üveg töménnyel a kezében mászkált fel-alá.
- Kol te mit csinálsz? – kérdeztem megállítva őt, felnézett rám kétségbeesetten.
- Most már jó vagyok neked? – kérdezte kezével felém mutogatva.
- Eddig is jó voltál csak dolgom volt. Sajnálom, ne edd magam miattam – elvettem kezéből az üveget és átöleltem.
- Tudod mit találkozzunk ugyan itt egy úra múlva meglepetésem van számodra – mosollyal az arcomon megpusziltam. Az alatt az egy óra alatt mindent elintéztem egy tökéletes naphoz. A titkos helyünket berendeztem olyan romantikusra, ahogy tudtam.
- Készen vagy? - álltam meg az ajtóban a félfának támaszkodtam.
- Hova megyünk Kath? – kérdezte megállva előttem már józanabb állapotában mosollyal az arcán.
- Majd meglátod, legyen meglepetés most az egyszer. – válaszoltam bekötve szemét egy sállal. Kezeinket összekulcsoltam és elvezettem a vízesésig, majd egy szó nélkül átmentünk rajta. A víz hatására felszisszent mire én nevetésben törtem ki, a barlangban levettem szeme elől a fedőt.
- Miért van olyan de ja vu-m? Csak a szerepek cserélődtek fel, ami még furcsábbá teszi a helyzetet – nevette el magát megölelve engem.
- Gondoltam együtt tölthetnénk egy napot, olyan régen voltunk kettesben – teljes testemmel felé fordultam ajkaimat összeérintettem az övével.
- Még jó, hogy kijózanodtam – mondta egy csók után, amit egy még szenvedélyesebb követett.
- Várj hoztam még valamit – eltoltam magamtól és leültem a kikészített pokrócra. Egy kis piknik kosár helyezkedett el mellettem, amit kinyitottam és kivettem belőle két tasak vért. Felé nyújtottam az egyiket egy szó nélkül elvette és leült mellém hatalmas vigyorral az arcán. Fél perc alatt megittam a tasak tartalmát majd elővettem egy újabbat, míg ittam rá kellett jönnöm régóta nem táplálkoztam.
- Kath jól vagy? – kérdezte tőlem mire állatiasan rá morogtam. Eszembe jutott, hogy nem kellene ezt tennem így inkább fékeztem az indulataimon.
- Bocsánat, nem akartam rád morogni.
- Semmi gond látom régen ittál – válaszolta megnyugtatva engem. Kezét arcomra tette megsimogatva majd közelebb húzott magához szánk lágyan összeért. Ellöktem magam mellől kosarat, hogy jobban elférjünk pléden. Gyengéden lefektetett és fölém magasodott.
- Most mi legyen? – kérdezte csibészes mosollyal. Egy szó nélkül magamhoz rántottam és elkezdtem vetkőztetni apránként megszabadultunk a felesleges ruháktól. Átadtam magam az élvezetnek, amit Kol nyújtott számomra. Becsuktam a szemem Elijah arca tűnt fel előttem, ahogy kinyitottam az ő vonalai rajzolódtam ki. Gyorsabb tempóra kapcsolt felettem, csak azt vettem észre, hogy a hátát karmolászom sikolyok közepette. Fejemben csak egy név hangzott el újra és újra, minden pillanattal egyre hangosabban. Beleférkőzött a tudatalattim legmélyebb zugába ezzel fokozva érzelmeimet.
- Elijah! – sikítottam fel a szokottnál is hangosabban, mire a partnerem megállt bennem.
- Hogy mondtad? – kérdezett vissza teljesen kikelve magából, mire kinyitottam a szemem.
- Sa-sajnálom! – próbáltam menteni a lehetetlent. Míg összeszedtem a gondolataim ő felöltözött.
- Kérlek meg tudom magyarázni!
- Ezt nem lehet megmagyarázni, azt hittem túljutottál rajta. Hogy tehetted ezt velem?! Tudod mit, ne is válaszolj! – azzal megfordult és magamra hagyott…