2. évad 8. fejezet – Niklaus nagy napja

Sziasztok drága olvasóim! Bocsánat a késésért, de mint az ti is tudjátok elkezdődött a suli és végzős évem réven nincs sok időm írni a blogot. Mostantól ritkábban lesznek fejezetek, nem tudom milyen idő intervallumban tudom hozni, de megpróbálom minél előbb, amint időm engedi. De, hogy ne csüggedjetek, most hoztam nektek egy új fejezetet!

Katherine Pierce

Ajtó felől kopogtatást hallottam, ez kizökkentett gondolataimból mire észbe kaptam két sós vízcsepp folyt végig szememtől egészen az államig. Gyorsan letöröltem könnyeim utolsó nyomait összeszedtem magam és elfordítottam a zárat ajtónyitás előtt.

- Kath mi tartott ennyi ideig, azt hittem be kell rúgni már az ajtót. Lefáradnál még ma egy perc és itt lesz Caroline és Bonbon is. – kezdett bele Rebekah köszönés nélkül.

- Neked is, szia Rebekah! Jó újra látni, hogy vagy? Ja, én jól, köszi hogy elküldtél vásárlási körútra a hasonmásommal élvezetes volt nagyon. Képzeld mikor hazaértünk a bátyád megint bepróbálkozott nálam, de Elena kisegített a bajból így kibékültünk. Aztán feljöttem a szobámba megint találkoztam és beszélgettem a halott szerelmem szellemével. Amúgy, köszi hogy kérdezted. – kaptam fel a vizet kissé flegma hangsúllyal.

- Bocsánat, hogy megbántottalak! Nagyon hosszú és fárasztó napom volt, de ezt majd később elmondom. Gyere, most menjünk és rúgjunk be jól! – átkarolta hozzá közelebb lévő kezem és egészen az ajtóig cibált. Amint leértünk meghallottuk a csengő fojtogató és idegesítő hangját, mire körbe néztem Elena Bekah másik oldalán, tűkön ülve állt.

- Bújjatok be! – nyitott ajtót szőke barátnőm hatalmas mosollyal az arcán.

- Olyan jó titeket újra látni! – ugrott a nyakamba Car engem szorongatva, utána tovább ugrott Elena nyakába majd megölelte finoman Bekaht. Ők valahogy nem voltak nagyon jóba elviselték egymást, de nem volt felhőtlen a viszony.

- Szia Bonnie! Ne állj, ott az ajtóba gyere be nyugodtan! – húzta beljebb Elena a megszeppent lányt. Sosem láttam még őt, első ránézésre szimpatikusnak tűnt, barna bőrű, hajú és szemű lány kedves mosollyal.

- Bonnie ő itt Rebekha Mikaelson a fő házigazdánk! – mutatta be Caroline Rebekaht, intett neki bizonytalanul majd felém fordult. Tátott szájjal bámult engem nem térve magához egy hamar tekintete körbe járt Elena és köztem.

- Szia Katherine vagyok! Igen teljesen ugyan úgy nézünk ki Elenával ő az én hasonmásom. Mielőtt megkérdeznéd igen én is vámpír vagyok. – mosolyogtam rá kezemet nyújtva felé, mire ő készségesen elfogadta és viszonozta. De valami megváltozott rajta, mintha transzba esett volna csak meredt előre felé a semmibe révedve. Kirántotta kezét az enyémből és csak pislogott.

- Sajnálom csak rossz érzésem volt. – magyarázta nekünk.

- Biztos azért, mert vámpír vagyok. – mosolyogtam rá biztatóan.

- Igen valószínű azért, Stefannál is ezt éreztem először. – mosolygott vissza már könnyedebben.

- Akkor ennyit a bemutatkozásról mindenki ismer mindenkit, úgy hogy kezdődhet végre a buli! – ujjongott Rebekah vámpírsebességgel a hifihez futott bekapcsolta és táncra perdült. Követtem a példáját táncolni kezdtem én is magam után húzva Elenát és Bonniet a nappali közepére. Hirtelen ötletem támadt berohantam a könyvtárba, de beleütköztem Klausba.

- Hiányoztál Katerina! – mondta és lekapott, visszacsókoltam neki, de utána el is toltam magamtól. Szekrényéhez siettem kivettem belőle egy pár üveg tömény italt és kirohantam a szobából. Egy kis asztalra letettem a piákat megfogtam Bonniet, aztán berohantam vele könyvtárba.

- Bonnie ő itt Niklaus Mikaelson Caroline barátnőnk fiúja. – néztem komolyan Nikre.

- Üdvözöllek szerény hajlékomban ifjú hölgy! Most figyelj rám! – mondta neki az ősi, mire Bon szemébe nézett mindketten erre a pillanatra vártunk.

- Mikor feljön, a hold te megkéred a többieket, hogy folytassátok a bulit máshol egy közeli réten, az erdő közepén. Ott találkozunk újra, te segíteni fogsz nekem megtörni az átkot ezzel a kő segítségével. – mutatta fel a holdkőt. – Most fogod magam és lelassítod Tyler Lockwood átváltozását. – parancsolta neki megigézve a lányt.

- Hol van Tyler? – kérdezte már hozzám fűzve a szavait.

- Mindjárt itt lesz! – mondta, mikor megszólalt a csengő. Kifutottam az ajtóhoz megcsókoltam az említett fiút és magammal vonszoltam egészen a könyvtárba. A néger lány elmondta megfelelő varázslatot, utána Nik elviharzott Tylerrel a megadott helyre. Mintha mi sem történt volna vissza mentünk Bonnieval bulizni, pár óra elteltével kissé ittas állapotban elkezdtünk pletykálni.

- Hadd kezdjem én! – ujjongott még mindig Rebekah, mire engedélyt adva elkezdtünk bólogatni, hatalmas vigyor került az arcára.

- Együtt vagyok Stefan Salvatoreval. – jelentette be mindenkinek a nagy hírt, amiről én már két hete tudtam.

- Hogy mi? – kérdezett vissza Elena tátott szájjal.

- Most én jövök! – szólalt meg Caroline gyorsan felmérve a dolgok súlyosságát.

- Mint azt mindannyian tudjátok, együtt vagyunk újra Nikkel. – egy kis hatásszünetet tartott – De most végre kimondta, hogy szeret. – lelkendezett, egyedül csak én nem örültem az egésznek.

- Oké Bonbon most te jössz! – néztem rá a néger lányra.

- Boszorkány vagyok! – jelentette be kissé félénken.

- Ne már biztos neked is van egy kis titkod, mint mindenkinek! Barátok közt vagy mondd el bátran! – unszolta Rebekah.

- Ezt nem így akartam elmondani Elena tényleg, de Jeremyvel járok. – nézett barátnőjére, aki megint csak kiakadt.

- Most én jövök! – jelentettem be, mielőtt Elena bármit is kérdezhetett volna.

- Kötöttem egy fogadást Kol Mikaelsonnal! – rántottam meg a vállam, miközben legbelül romokban hevertem, ahogy rá gondoltam.

- Elena most te jössz, hallani akarom a legszaftosabb pletykádat! – mondta neki Car.

- Ha már Kolnál tartunk lefeküdtem vele többször is! – rántotta meg a vállát most ő. Rámeredtem kitágult szemekkel, meg tudtam volna ölni jobban mondva fejben már kitéptem a nyaki ütőerét és azt nézem, hogy folyik végig vére a padlón.

- Te kétszínű kis vipera és én még megbocsájtottam neked! – azzal a lendülettel megfogtam a nyakát és a legközelebbi falnak nyomtam. Szemem alatt az erek kitágultak, szemfogaim megnőttek torkomból állatias morgás szakadt fel.

- Mondj egy jó okot, hogy ne öljelek meg most azonnal! – szűrtem ki a hangokat fogaim között.

- Klausnak szüksége van rá! – hallottam meg Rebekah hangját a hátam mögül.

- Kath engedd el, attól nem lesz jobb, ha megölöd! – hallottam Car hisztérikus hangját.

- Inkább menjünk ki a friss levegőre, tudok egy gyönyörű kis rétet az erdő közepén, ahonnan tökéletesen lehet látni a csillaghullást! – vetette fel Bonnie az ötletet.

- Az-az egy szerencséd van, hogy imádom a csillaghullást! – elengedtem Elena torkát, aki a földre rogyott, megfordultam a többiek felé, közben éreztem, ahogy az arcom visszarendeződik és a szemfogaim húzódnak.

- Több esélyed nincs, ezt jegyezd meg! – pillantottam hátra a hasonmásom felé, aki félelemmel tele felkelt.

- Akkor menjünk mindannyian! – fogta meg Elena karját Car és elkezdte húzni kifelé az ajtón Bonnieval együtt.

- Rebekah te tudod hova kell menni ugye? – kérdezte tőle, válaszul bólintott.

- Akkor kérlek, menj előre és vidd magaddal Mattet is, Klaus már ott lesz Tylerrel! – mondtam neki.

- Lent találom a pincében, ha jól sejtem, te addig valahogy vidd el Carolinet máshova. – mondta nekem, mire csak bólintottam ő lement a pincébe én pedig kifelé a többiekhez.

- Rebekah később csatlakozik, azt mondta még felhívja Stefant! – mosolyogtam rájuk bíztatóan, de Elena, nem mert a szemembe nézni.

- Car beszélhetnénk egy kicsit? – kérdeztem tőle könyörögve.

- Persze, Bonnie ti akkor menjetek előre, majd mi is megyünk utánatok! – kezével a kocsi felé intett, engem pedig félre húzott.

- Jól vagy? Tudom, hülye kérdés, de Elenának sem kellett volna ezt tennie. – kérdezte tőlem aggódó pillantások közepette.

- Szívesen kitépném az ütőerét, de már jobban vagyok. – hazudtam neki és magamnak is egyszerre, kezdem azt hinni tényleg fontos Kol.

- Katherine segíts, kérlek! Nekem nem akar engedelmeskedni! – jött oda hozzánk Rebekah maga után húzva a fiút.

- Majd én elintézem, addig te foglalkozz a másik problémával. – helyet cseréltünk.

- Matt gyere utánam! – elindultunk együtt a tisztásra, nem sokkal később csatlakozott hozzánk Rebekah.

- Carolinet lerendeztem, megigéztem, hogy menjen haza. – vigyorgott rám. Többet nem szóltunk egymáshoz csak futottunk együtt hárman, egy kocsi parkolt le az erdő közepén Bonnie és Elena voltak. Bonnie meglátta Klaust engedelmesen mellé sétált.

- Matt látod azt a farkast? – kérdeztem tőle, mire bólintott. – Menj oda a mellette lévő körbe. – parancsoltam neki, egy szó nélkül engedelmeskedett. Már minden a helyére került felgyulladtak a lángok mindhárom áldozat a helyén állt, Bonnie elkezdett mormolni valamit, számomra érthetetlen nyelven kezében a holdkővel. Mindhárom lényt természetéből adódó módon végzi ki Nik. Tyler szívét kitépte egy határozott mozdulattal, majd a földre dobta az élettelen test mellé. A következő Matt, ahogy oda pillantottam a fiú eltűnt, szememmel kutattam, gyorsan megtaláltam Bonnie nyakába lihegve. Klaus oda rohant a fiú mellé, egyszerű nemességgel szíven döfte egy karóval. Végül utoljára maradt Elena kiszívta a lány összes vérét, akinek élettelen teste földre esett, egy percre megsajnáltam őt. Klaus sorsa beteljesedik, de hogy teljes legyen a varázslat kínok között átváltozott farkassá, majd bevetette magát az erdőbe.

- Rebekah vidd haza Elenát Klausnak még szüksége lesz rá, ha hibrideket akar teremteni. – kértem az ősit.

- De Elena meghalt Kath! – válaszolta, mire csak megráztam a fejem.

- Jeremy Gilberttől kapta ajándékba a Gilbertek varázslattal teli gyűrűjét, a viselőjét nem tudja megölni egyetlen természetfeletti lény sem. Így ebből adódóan idők kérdése és a mi drága kis Elenánk visszatér a halálból. – magyaráztam neki.

- Klaus mindenre gondolt. – felkapta Elena még élettelen testét és elviharzott vele. Újra egyedül maradtam, legalábbis ezt hittem, de megláttam Bonnie síró alakját, odasiettem hozzá vámpírgyorsasággal.

- Bonnie ne sírj minden rendben lesz. – guggoltam mellé.

- Hogy lehetne rendben? – kérdezte rám meredve.

- Ma este nagyon jól érezted magad a Mikaelson házban, új barátokra tettél szert, majd eléggé késő este hazamentél. – igéztem meg a néger lányt jobb, ha nem emlékszik erre.

- Most menj! – parancsoltam neki, ő egy szó nélkül a kocsijához sietett, akkor megéreztem egy másik vámpír jelenlétét Klauson kívül. Elindultam az idegen után csak futottam az érzéseimre hallgatva, egy barlang előtt állt tőlem nem messze. Nem tellett bele fél másodpercbe rögtön felismertem… Kol. Nem volt időm semmi másra Klaus farkas alakja közeledett Kol felé, abban a pillanatban Elijah hangja vízhangozott a fejemben. „ - Légy nagyon óvatos és óvd meg azt, akit szeretsz.”

- Ne Kol! – kiáltottam el magam, nem gondolkodva futásnak eredtem majd elé vetettem magam. Semmi mást nem éreztem csak az éles fogakat a hasamnál, iszonyatos fájdalom lett úrrá rajtam majd minden elsötétült előttem.