2. évad 3. fejezet – Egyszer minden kiderül….

Sziasztok!
Ma van Nathaniel Buzolic születésnapja azaz Kol Mikelsonnak  sok boldog születésnapot neki!!! Igaz nem jött össze a 3 komment, amire vártam, de ennek a jeles napnak az alkalmából hoztam nektek új részt! Jó olvasást nektek, remélem tetszik! :) Cserébe kérek tőletek minél több kommentet! 
xoxo

Katerina Petrova

- Ezt Elijahért kaptad. – suttogtam Damon fülébe. Leszálltam róla felvettem az ingét, mivel a felsőmet cafataiban találtam csak meg, a hosszúing mellé egy övet is loptam, amivel összeköthettem. Többi ruhámat gyorsan megkerestem és belebújtam, majd elrohantam vissza a Mikaelson házba, az új otthonomba.
- Katerina gyere be a könyvtárba egy pillanatra! – hallottam meg Klaus hangját, ahogy beléptem az ajtón, kíváncsi vagyok, mit akarhat.
- Igen Klaus? – kérdeztem tőle, megállva a könyvtár ajtajában.
- Hol voltál? Mindent tűvé tettünk érted, miután csak úgy eltűntél egy szó nélkül! Ebben a helyzetben és állapotban nem mehetsz el csak úgy! Megértetted? – szidott le megemelve a hangját, nem tetszett ez a stílus.
- Ha jól tudom, már pedig az emlékezetem nem szokott csalni! Nem tartozom magyarázattal sem neked sem senkinek itt, hogy merre voltam! Az-az én dolgom mit csinálok! De ami még meglepőbb, hogy a drága Mikaelson család aggódott értem, hogyan lehetséges ez? – kérdeztem nem kevés iróniával a hangomban.
- Úgy, hogy most már te is a családunk tagja vagy és a családtagjainkra vigyázunk! De igen is magyarázattal tartozol, egy két dolgot illetően. Először is miért van rajtad egy férfiing? Másodszor pedig miért találtam meg az öcsémet a szobádban a földön aludva? – kérdései kissé elgondolkodtattak, de meg is rémítettek. Nagyon jól esett, hogy családtagjának gondol, de Klaus bizalma törékenyebb, mint bárki másé nem játszhatom el hazugságokkal.
- Inkább először a második kérdésedre válaszolok, az talán nem annyira bonyolult. Kol bejött hozzám, mert látta mennyire rosszul érintett ez az egész helyzet. Bejött és próbált meg vigasztalni, de én elaludtam a fáradtságtól mikor felkeltem ő még nagyban szunyókált és nem akartam felkelteni.
- Értem, de vigyázz az öcsémmel a végén még elszédíti a fejed. – nevetett fel, ha tudná, mennyire igaza van, kezdtem félni, hogy lebukunk.
- Visszatérve az első kérdésedre, Damon Salvatore ingje van rajtam. – válaszoltam neki kitérően.
- Még ki sem hűlt a testvérem hamva erre te már más ágyában keresel vigaszt? – kérdezte kikelve magából, azt hiszem nagyon félre értett.
- Nem, nem kerestem vigaszt más ágyában, szerettem Elijaht nem lennék képes ilyenre! – válaszoltam neki őszintén, most még nagyobb bűntudatom támadt a Kollal töltött idő miatt. Az a kevés időmet is Elijah mellett kellett volna töltenem, minden perc számított, ahogy mondtam neki, de már késő! Ahogy erre gondoltam egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Akkor mit kerestél a Salvatore birtokon? – kérdezte meg, még mindig indulatosan.
- Hazudok, ha azt mondom, hogy egy régi barátomat látogattam meg. – válaszoltam, miközben leültem a vele szemben lévő kanapéra.
- Klaus valamit el kell mondanom, de nem fogsz neki örülni ismerve téged és a tervedet is! – kezdtem volna bele, de félbe szakított.
- Mondjad gyorsan, mert más dolgom is van! – mondta az ajtó felé bökve a fejével, hátra fordultam és megláttam Caroline alakját, aki őt kereste.
- Megöltem Damont! – mondtam egyszerűen és tömören, miközben visszafordultam felé.
- Tényleg tetszik neked és neki is te, vagy csak megigézted? – kérdeztem Caroline felé bökve én is.
- Mit tettél? Katerina ezért még számolunk valamikor, de most mennem kell! – állt fel a fotelból és elindult kifelé Caroline után.
- Nem igéztem meg! – mondta visszanézve rám és becsapta az ajtót maga mögött. Nehéz volt elhinni Klausról, hogy szerelmes, de megértettem Caroline nagyon szép és a maga módján még érdekes személyiség is. Ahogy mindenféle gondolatok keringtek a fejemben elindultam a bárpult felé, leültem az egyik székre és leemeltem a polcról egy bourbon whiskyt. Órákig iszogattam mindenféle tömény alkoholt, közben mellettem egyre több üres üveg lett egymás mellett sorakoztak. Alkoholba fojtottam mindenféle bánatom, Elijah elvesztését, Damon megölését, Kollal való napjaimnak bűntudatát, hasonmás dolgot és minden mást, ami szívemet nyomta. Már fejem a pulton volt, amikor hangokat hallottam próbáltam felkelni, de nagyon nehezen ment a lábra állás, aztán az indulás is.
- Kath te mit csinálsz itt? – kérdezte tőlem valami fickó, aki nagyon Kolnak látszott, de nem tudtam eldönteni.
- Kol te vagy az állj, meg így nem tudok oda menni hozzád! – próbáltam összeszedetten beszélni, de szerintem nem hangzott annak.
- Kath itt állok egy helyben előtted kétlépésnyire. Te részeg vagy? – kérdezte tőlem, valamiért még mindig többet láttam belőle a kelleténél.
- Nem vagyok részeg, csak meg ittam egy-kettő üveggel, de az nem sok. – hadartam neki, miközben megindultam felé egyenesen és a karjaiban kötöttem ki, vagyis elestem, de ő megfogott.
- Kol te mióta vagy ennyire jó képű? – kérdeztem tőle mélyen a szemébe nézve.
- Így születtem. – válaszolta ezer wattos mosollyal. Képen akartam vágni vagy csak a vállába bokszolni, de nem sikerült és elvesztettem az egyensúlyom. Ha Kol nem fog meg tuti elesek, a nyakában kapaszkodtam meg. Egy ideig csak a szemét bámultam aztán lejjebb kalandozott a tekintetem, egyenesen a szájához próbáltam közeledni, ő is így tett. Ajkaink összekapcsolódtak csók formájában egyesülve, de akkor nyílt az ajtó késő lett volna szét rebbenni, mint a madarak vagy tagadni az egészet. Lebuktunk most már csak az volt a kérdés, ki a mi kis kukkolónk, eltávolodtunk egymástól, de még mindig szorosan tartott engem.
- Gondoltam megnézem, hogy vagy Katerina, de nem ilyen látványra számítottam és te Kol hogy tehetted ezt?! – kelt ki magából Rebekah közelebb jött hozzánk.
- Rebekah meg tudom magyarázni ezt és minden mást is. – mondta neki Kol miközben kibontakoztam az öleléséből.
- Rebekah kérlek, ne értsd félre ezt az egészet. – mondtam neki, elindultam felé, de megbotlottam a saját lábamban majdnem összeestem Kol megfogott.
- Azt hiszem nincs mit félre érteni te és az öcsém egymás szájában kerestetek valami egészen érdekes dolgot! – vágta a fejünkhöz rám és rá mutogatva.
- Rebekah amint láthatod Katherine teljesen illuminált állapotban van, eléggé maga alatt van és részeg. – mondta Kol mire elkezdtem vele kiabálni.
- Nem vagyok részeg! Csak egy kicsit sokat ittam, de akkor sem vagyok részeg! – hisztiztem neki, ütögetve a nagy semmit.
- Látod, még a saját lábán sem tud megállni! – mondta Kol engem megfogva.
- De meg tudok, engedj el! – mondogattam neki az igazamat.
- Katherine nem tudsz! Kol inkább vidd fel a szobájába, ezt majd később megbeszélem vele. – mondta Rebekah már kicsit kedvesebben.
- De ne legyél vele nagyon szigorú! – mondta neki Kol, gondolom rám gondolt vagy valami ilyesmi, aztán felkapott az ölébe és elkezdett kivinni. Felfutott velem a lépcsőn egyenesen a szobámig, ott gyengéden lerakott az ágyamra, ki akart menni, de megfogtam a kezét.
- Maradj, velem kérlek! – fogtam meg a kezét és visszahúztam.
- De nem maradhatok. – mondta nekem kihúzva kezét az enyémből, leguggolt az ágyam mellé és engem kémlelt.
- Kérlek, csak egy kicsit. – kérleltem továbbra is, mire csak megrázta a fejét.
- Ugye nem adod fel? Menj arrébb egy kicsit! – mondta és közben befeküdt mellém az ágyba miután arrébb csúsztam.
- Köszönöm Kol. – mondtam neki és mély álomba szenderültem, az alkohol hatása hamar hatott, így elaludtam.

**Órákkal később** 

- Jó reggelt álomszuszék! – köszöntött Kol kezében egy pohárral és tablettával, mikor kinyitottam a szemem.
- Mennyit aludtam? – kérdeztem tőle, aztán megfogtam a fejem.
- Szétmegy a fejem. Mennyit ittam? – kérdeztem tőle, még mindig a fejemet fogva, közben próbáltam kideríteni az időt.
- Több mint egy fél napot. Eléggé sokat ittál, Klaus azt mondta többet mehetsz be a könyvtárba egyedül, teljesen kifosztottad a készletét, amiért nagyon mérges volt. Venned kell helyette neki egy csomó whisky-t és vodkát. – nevette el magát Kol engem nézve abba is hagyta.
- Tessék, ezt vedd be és ezt meg idd meg! – nyomta a kezembe a tablettát, amibe bele volt karcolva egy szó „aszpirin” a pohár vérrel volt tele, ránézésre és illatra is éreztem rajta. Számba dobtam a fejfájás csillapított és rá ittam, hogy könnyebben le tudjam nyelni, ahogy megéreztem a vért, egyből kiittam az egész pohár tartalmát.
- Van még vér? – kérdeztem Koltól, miközben megtöröltem a szám.
- Egy köszönömöt azért szerintem megérdemelnék, de itt van tessék, tudtam, hogy kelleni fog. – dobta nekem a félig tele zacskót.
- Bocsánat, de nagyon éhes vagyok. – mondtam neki, gyorsan kiittam a tartalmát egy nagy sóhajjal együtt, nagyon jól esett a folyadék.
- Köszönöm a vért is és a tablettát. – mosolyogtam rá, de vissza gondoltam a kis akciómra és belepirultam. Mindenre emlékeztem az önfeledt bulizásomra, aztán a csókra Kollal és Rebekah… Azt hiszem, nagyon sok mindenről kell beszélnem vele és Kollal is még ma.
- Beszéltél már Rebekahval a mi kis akciónkról? – kérdeztem tőle vörös arccal eléggé zavarba jöttem tőle, vagyis a helyzetről.
- Azóta nem, itt maradtam veled vigyáztam rád. De nem érdekel a nővérem, nem így akartam, hogy megtudja a családom, de nem bánom! – mondta nekem vigyorogva, aztán megvonva a vállát, nem zavartatta magát.
- Kol semmit sem tudhat meg Rebekah hiszen mi együtt sem vagyunk! Nem is leszünk együtt még nagyon sokáig, Elijah a szerelmem, te pedig… - nem tudtam hogyan mondjam, hiszen őt is szeretem, de még magam sem tudom mennyire és hogyan.
- Csak a szeretőd? Hadd világosítsalak fel a drága bátyám már halott! Katherine ha nem szeretsz, mondd a szemembe! – mondta nekem kissé mérgesen, aztán megfogta az állam, hogy a szemébe nézhessek.
- Kol én… - kezdtem bele, de nem tudtam folytatni, egy könnycsepp folyt végig az arcomon, egészen az ő kezéig.
- Kol ne tedd ezt velem! – mondtam neki végső elkeseredésemben.
- Mondd ki! – parancsolta nekem még mindig fogva a fejem.
- Kol nem tudom! – már mindkét szememből könnyek folytak, ő fogta magát és megcsókolt, de eltoltam magamtól.
- Kérlek, szüneteltessük ezt a dolgot még egy kicsit. Szeretném ténylegesen meggyászolni a bátyádat, mert szerettem. – mondtam neki, mire bólintott.
- Mindig itt leszek, a közeledben szólj, ha kész vagy ránk.