2013. július 26., péntek

2. évad 2. fejezet - Bosszúszomj


Katherine Pierce

- Hogy micsoda? Ezt most komolyan mondtad Klaus? - kérdeztem tőle hüledezve, nem akartam elhinni, hiszen Damon nem ártana nekem, Kolnak kellett lefognia nehogy kiviharozzak a szobából.
- Katherine, én sem akartam elhinni, de a saját szememmel láttam mit tett az a mocsok! Nem elég, hogy ellopta tőlem az utolsó fehér tölgy karót, de sajnos még el is menekült, így nem tudtam elkapni. – tipegett be az ajtón Rebekah, még mindig kisírt szemekkel.
- O, úgy tudhattam volna, hogy ez lesz a vége! Annyira sajnálom Rebekah, tudom neked is mennyit jelentett. – sírtam el magam, miközben Rebekahhoz sétáltam, átöleltük egymást. Ő elengedett és csak megrázta a fejét, jelezve, hogy már nem számít, hiszen meghalt a bátyja. Az utolsó régi módi úriember, aki valaha élt, most meghalt.
- Nekem most fel kell mennem a szobámba, ha még mondhatom annak. Hiszen Elijah miatt élhettem itt és ő most már… - nem tudtam befejezni a mondatot még mindig, nem hiszem el, hogy ez megtörténhetett.
- Katerina te is a családunkhoz tartozol, bebizonyítottad hűségedet felénk. – kezdte volna Klaus a mondandóját, de közbe szólt más valaki.
Elijah is azt akarná, hogy maradj itt velünk. – fejezte be Kol a mondatot, nem kis hátsó szándékkal, inkább Rebekahra néztem, aki csak mosolyt erőltetve kis csinos pofikájára, bólintott beleegyezve fivérei döntésébe.
- Hát akkor köszönök mindent! – mondtam nekik, és felsiettem a szobámba, ami most már csak az enyém. Beléptem az ajtón, de sós víz folyt végig az arcomon, egészen az államig, hagytam kiengedni az érzéseimet, hogy egyedül lehettem. Az ágyon megláttam egy inget kikészítve, felemeltem és magamhoz öleltem még éreztem rajta Elijah parfümének jellegzetes illatát. Még inkább felszakadoztak belőlem az érezések, egyszer csak összezuhantam és a földön találtam magam, felhúztam térdeimet a mellkasomhoz. Így sirattam szerelmemet, nem tudom mennyi idő telhetett el, egyszer csak kopogásra lettem figyelmes. Egy szót sem bírtam kinyögni, csak sírtam egyfolytában hangtalanul, az ajtó nyitódott valaki leguggolt elém, ahogy felpillantottam megláttam Kol fürkésző tekintetét. Egy szó nélkül leült mellém a földre, magához húzott és szorosan átölelt. Ölelt, amíg kicsit meg nem nyugodtan, a szapora levegővételeket felváltotta a nyugodt légzés. Már nem emlékszem mikor aludtam el, valószínű a sok sírástól kimerültem, órákkal később Kol vállának támaszkodva ébredtem a földön. Ő is elaludt, nem akartam felkelteni, ezért óvatosan kimásztam alóla, bevetettem magam a fürdőszobába. Előre megengedtem a zuhanyt, minél melegebb legyen, levetkőztem és beálltam a zuhany alá, jót tett a meleg megnyugtat és tudok gondolkozni. Fél óra elteltével már eléggé vizesnek éreztem magam, gyorsan lemosakodtam egy szál törölközőbe csavartam magam, úgy mentem vissza a szobámba. Kol még mindig a földön aludt, halkan kinyitottam a szekrényem és kerestem valami fekete ruhát, a választásom egy fekete V kivágású topra, a fekete csőfarmeromra és magas szárú és-sarkú csizmára esett ezt kiegészítettem a fekete bőrkabátommal. Kiosontam a szobából, onnantól már gyorsabb tempóra váltottam, vámpír sebességemet kihasználva egyenesen a Salvatore házhoz rohantam. Kopogás nélkül berontottam szembe találtam magam Stefannal, aki meglepődve nézett rám.
- Elena végre itt vagy, már egy csomó üzenetet hagytam a telefonodon. – kezdte volna megint az ömlengését, de megállítottam.
- Megint téves, kezdem azt hinni elvesztetted minden vámpír képességed a nyuszi hústól. – mondtam neki, oldalra billentve a fejem.
- Katherine, mit keresel itt megint? – kérdezte mogorván.
- Végre csak, hogy leesett, bár kedvesebb fogadtatásra számítottam tőled. De most nem hozzád jöttem, hol van Damon? – kérdeztem inkább a lényegre térve.
- Ha az emlékeim nem csalnak, éppen a szobájában fürdőzik. – válaszolta flegmán, aztán újra visszamélyedt gondolataiba.
- Tudtam, hogy újra visszatérsz hozzám drága Katherinem. – jött le a lépcsőn Damon fekete cuccban.
- Hát persze Damon, de ezt a beszélgetést folytassuk inkább fent a szobádban, nem akarom zavarni a depressziós öcsédet. – néztem Stefanra, aki csak itta a drága whiskyt.
- Ha akarod még beszélgetnünk sem kell. – dorombolta a fülembe, mire válaszul egy hatalmas vigyor jelent meg arcomon.
- Akkor menjünk és szórakozzunk egy kicsit. – hazudtam, kedvességet színlelve. Egy szó nélkül pincsi kutya módjára követett egyenesen a szobájába, becsukta maga mögött az ajtót, de nekem ennyi nem volt elég, kulcsra is zártam. Damonnak több se kellett egyenesen letámadott, levette a kabátom és megcsókolt, egészen az ágyig tipegtem vele ott leültem. Lassan és óvatosan kihúztam a fakarót csizmám szárából, de akkor elhúzódott tőlem, próbált megszabadítani a következő ruha rétegtől. Nem hagytam magam egy könnyen, karóval a kezemben készültem a támadásra, de észrevette. Kikapta kezemből és elhajította messzire, abban a pillanatban a fadarab után suhantam és felvettem.
- Most egyenlítem a számlát! – mondtam neki, felé emelve a végzetes eszközt.
- Ha tudsz, ölj meg. – mondta, de akkor már a falnak szorítottam. Megfogta a kezem és felém próbálta irányítani, majdnem sikerült neki, de én voltam az erősebb. Fordítottam a helyzeten, most én nyomtam felé, sikerült az egyik kezét kiszabadítania azzal lefogta a kezem. Másik kezével is lefogott most ő nyomott a falnak egy csók kíséretében, kijátszottam az utolsó kártyámat és visszacsókoltam. Eldobtam kezemből a karót és átkaroltam a nyakát, nem kellett neki több ágyba lökött és fölém magasodott. Megszabadítottam az ingjétől, mire ő letépte rólam az egyik kedvenc pólómat, lerúgtam magamról a csizmákat. Lábaimmal átkaroltam a csípőjét és magamhoz húztam, fordítottam a helyzetünkön végre én lehettem felül, de nem sokáig. Magához húzott egy forró csók keretében és kisegített a nadrágomból, válaszul én is leszedtem róla a nadrágját. A csókcsatánk egészen vadnak ígérkezett apránként megszabadultunk az utolsó ruhadaraboktól is, miközben egymás testét elhalmoztuk csókokkal. Damon nagyon jó az ágyban ez tagadhatatlan, egyre jobban kezdtem élvezni, amikor kifulladva legurult rólam. Mindketten kapkodva szedtük a levegőt, így bele gondolva a dolgokba Kollal sokkalta jobb a szex. Damonnak nem kellett sok hamar mély álomba szenderült, akkor fogtam magam, kimásztam mellőle és megkerestem a fegyverem. Míg aludt ráültem, de elkezdett mocorogni és ébredezni. Egy lágy csókot leheltem ajkaira és egyszerű mozdulattal szíven szúrtam, pontosan céloztam.
- Ezt Elijahért kaptad…

2 megjegyzés :

  1. Damon megérdemelte bár furcsáltam az elötte lévő "romantikus" jelenetet. Jó mint mindíg. Nekem sosem okozol csalódást! Várom a kövit!! :D

    VálaszTörlés
  2. Damon meghalt! Végre, már nagyon untam, pedig alapjájban véve birom! De nem ebben a történetben.. Klauson eléggé meglepődtem, Rebekah reakciója várható volt amilyen kis naiv. Siess a kövivel! Érdekel a Kol& Katherine páros ;)

    VálaszTörlés