2. évad 1. fejezet - Ki a gyilkos?

Sziasztok!
Íme itt a 2. évad! Tudom nagyon sokat vártam vele, de szerintem megérte a sok várakozást.
Remélem ezek után is lesz egy pár kommentelő és feliratkozó!

Katerina Petrova

- Hogy mi történt? Ez komoly? Nem az lehetetlen, Elijah nem hallhatott meg! – kirántottam kezemet az övéből, felálltam és megkerestem a félig száraz ruháimat. Gyorsan felöltöztem és elindultam hazafelé, de Kol megfogta a kezem és visszahúzott.
- Kath hová mész? Olyan jól éreztük magunkat, most meg hirtelen itt hagysz? – kérdezte, nem fogta fel mit mondott a bátyja, úgy tűnik.
- Szerinted mégis hova megyek? Mikaelson házba kell mennem, hogy kiderítsem ki ölte meg Elijaht és tényleg meghalt-e! Kol nem maradhatok itt, úgy, hogy tudom a… - nem tudtam mit mondhatnék Elijahra, hiszen nem rég vallottam be Kolnak, hogy szeretem. Elijah halála nagyon megrendített, hiszen őt is szerettem, de Kol is kiváltott belőlem érzéseket. – Elijaht szeretem, vagyis szerettem és mellette a helyem! – fejeztem be nagyjából a mondatot.
- A bátyám halott, igazad van, oda kell mennünk! De még maradjunk egy kicsit itt kettesben. – mondta nekem, közelebb húzott magához és megcsókolt.
- Kol, nem tehetem ezt! Elijahnak szüksége van rám és rád is! Jó volt a mai nap veled élveztem, de most mennünk kell! Legközelebb bepótoljuk és egész nap együtt leszünk. – mondtam neki átölelve a nyakát.
- Akkor mire várunk még? Menjünk! – vigyorgott rám rebegtetve pilláit.
- Nem felejtettél el valamit? – kérdeztem tőle nevetve.
- Várj egy percet és megyek én is. – kaptam egy csókot és a vízesésen túl megvártam. Gyorsan felöltözött és együtt indultunk végre haza, de akkor eszembe jutott valami.
- Kol szerintem nem kéne együtt mennünk, hiszen neked szabadnapod van. Ha együtt megyünk vissza, akkor még gyanút fognak velünk kapcsolatban. – magyaráztam, mire ő csak biccentett, megcsókolt és elindult a város felé. Tovább futottam egyenesen a Mikaelson házig, kopogás nélkül berontottam, mindenki egybe gyűlt a könyvtárban. Klaus mellett Caroline ült, mellettük Rebekah foglalt helyet kisírt szemekkel, középen egy agyon égett holtest helyezkedett el. Igaza volt Kolnak, Elijah meghalt, ahogy megláttam a hullát teljesen ledermedtem és összeestem. Teljesen összetörtem, zokogásban törtem ki, egy kéz segített fel és leültetett a kanapé szélére mellém ülve. Kol ült mellettem, ahogy körbe néztem mindenki olyan rossz állapotban volt, mint én, nem bírtam tovább nézni ezt, felálltam és kisétáltam a könyvtárból.
- Elena úgy sajnálom, tudom mennyire szeretted őt. – mondta Caroline megölelve engem.
- Köszönöm, igen nagyon szerettem. – válaszoltam könnyek közepette.
- Caroline drágám, mi lenne, ha majd máskor találkoznánk? Felhívlak, ha alkalmasabb lesz az időpont. –mondta neki és átölelte.
- Jól van Nik, akkor majd hívj! – mondta neki és megcsókolta.
- Szia, Elena majd találkozunk máskor! – ölelt meg engem és eltipegett.
- Szóval ”Nik” egy pár dolgot megmagyarázhatnál nekem, kezdve a kis barátnőddel. – emeltem ki a Caroline által hallott becenevet, aztán az ajtó felé biccentettem.
- Régen néztél be hozzánk, mindig csak telefonon tudtalak elérni, már kezdtem azt hinni lecserélted a testvéremet. – kezdte mondanivalóját belelátva a vesémbe.
- Inkább mesélj egy kicsit Carolineról és rólad, utána pedig folytathatod a fontosabb részével, hátha addigra megnyugszom. – mondtam neki visszatartva a könnyeimet, nem akartam megint elérzékenyülni.
- Akkor menjünk át a teázóba. – kezével a helyiség felé intett, készségesen elindultam ő pedig utánam jött. Leültünk egymással szembe egy-egy fotelba, ő felraktam lábát az asztalra.
- Kezdheted az esti mesét. – mondtam neki kissé ironizálva.
- Miután bemutattál a kis vámpír Barbie-nak kiderült nem egyoldalú a vonzalmam, mindenről tud velem kapcsolatban. Vagyis majdnem mindent tud, hiszen nem tudja, hogy nem te vagy a kis barátnője és az elnyomott hibrid énem sem tartozik rá, még. Idővel mindent meg tud, de ehhez a te segítségedet kérem majd Katerina, ennyivel még tartozol nekem. Tényleg mit tudtál meg a boszorkányról, akire szükségem van? – kérdezte már rám figyelve, úgy vettem észre eddig csak gondolataiba mélyedt.
- Igazából mindent tudok róla, vagyis csak közvetett úton. Nagyon erős, és ha találkoznék, vele egyből rá jönne a titkunkra, azt meg egyikünk sem akarja. Ezért inkább kerülöm még a társaságát, de a salemi boszorkányok leszármazottja, ha rá tudod venni a segítségre, akkor az átok nem fog sokáig tartani. Viszont szükséged lesz egy vérfarkasra és egy vámpírra is, akit fel tudsz áldozni az átok megtörése érdekében. A farkasra van egy jelöltem a számodra, az iskolánkba jár, Mystic Falls egyik ősi családja a Lockwood- farkasok egyike. Tyler Lockwood egy igen kapós fiatal férfi, ha úgy van, megkörnyékezem és meg lesz a farkasod is. – mosolyogtam rá, kissé kombinálva már.
- Tetszik az ötleted, minél előbb próbáld majd meg, de előtte pihend ki magad és gyászold meg a fivéremet, ahogy kell. – mondta nekem, mire elszomorodtam megint.
- Ki a vámpír jelölted, Caroline? – kérdeztem tőle, inkább terelve a témát.
- Ilyet többet ne merj feltételezni! Őt senki se bánthatja, mert azt megölöm! Elgondolkoztam rajta, mi lenne, ha változtatnék a mi kis alkunkon! – nézett rám gonoszul, közben végig mérve.
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy engem akarsz feláldozni? – kérdeztem tőle már kissé félve, kezdtem komolyan megijedni tőle.
- Megfordult a fejemben, de van rá más jelöltem is, ne aggódj. – nyugtatott meg, gunyoros vigyorral a képén.
- Ki a jelölted? – kérdeztem már nyugodtabban, de gyanakodva.
- Damon Salvatore-ra gondoltam, de ha számodra kedves, akkor keress mást. – mondta nekem, várva a reakciómat, de nem mozdultam.
- Szerintem ő tökéletes áldozat lenne. – válaszoltam egy vállrántással.
- Klaus, van egy kis problémánk! – jelent meg az ajtóban Kol, már megint hallgatózott, ahogy szokott.
- Fáradj beljebb öcsém, ha már a beszélgetésünket kihallgattad, szánt szándékkal. – nevette el magát egy fintorral az arcán.
- A holdkő nincs meg a szertartáshoz! – mondta Kol leülve a kanapém karfájára.
- Ezt keresed? – kérdeztem tőle, elővéve a melltartómból, az említett követ.
- Ezt hol szerezted? – kérdezte tőlem meghökkenve, a bátyja csak vigyorgott, mint egy kisgyerek, aki megkapta a játékot, amire mindig is vágyott.
- Ez egy nagyon régi sztori még George Lockwood-nak adtam kölcsön, de az óta visszaszereztem, hála s drága Manson-nak, aki szív nélkül fekszik valahol Atlantában. – vontam meg a vállam egyszerűen.
- Ezért utaztál el egyik nap nélkülem. – nézett rám kissé mérgesen. Nem figyeltem oda Kolra inkább, oda adtam Klausnak a követ.
- Még egy kérdés mielőtt magatokra hagylak titeket. Valójában ki ölte meg Elijaht? – kérdeztem Klausra nézve, Kol pedig magához ölelt.
- Biztos tudni akarod? – kérdezték tőlem egyszerre, mire válaszul csak hevesen bólogattam. Egymásra néztek, Kol bólintott, hogy átengedi a szót Klausnak.
- Damon ölte meg...