4. fejezet - Családi titkok

Katerina Petrova


- Nem, az lehetetlen, hiszen a vérvonalam velem együtt kihalt. – gondolkodtam. Nem hittem a fülemnek, tényleg igaz lehet, amit hallok, egyszerűen képtelenség ráztam meg a fejem. - Nem édesem, hiszen nem te voltál az egyetlen Petrova lány. Emlékezz csak vissza, régen sokat meséltél nekem. – közben együtt leültünk a kényelmesnek látszó kanapéra. - De hiszen az képtelenség. Lucy még csak öt éves volt, amikor engem elküldtek. Klaus pedig mindenkit lemészárolt. – könnycseppek gurultak végig az arcomon, de Elijah letörölte azokat.
- Megint csak tévedsz kedvesem. Utána néztem nem egyszer, akkoriban sűrűn… - nevetett fel könnyedén.
– A szüleid nem tudták megoldani az anyagi helyzetüket, jó formán teljesen eladósodtak. Így kénytelenek voltak hosszabb időre oda adni húgodat az anyai nagynénédnek. – mondta egészen a múltba tekintve.
- Szóval akkor ő mégsem halt meg? – kérdeztem végre boldogabban.
- Sajnálom, de meghalt, viszont gyönyörű élete volt. Két fia és egy kislánya született. – megfogta a kezeimet és rám nézett bocsánatkérő szemekkel.
– Akarod tudni, mi volt a kislány neve? – kérdezte csintalanul.
- Igen, ha már a húgomról van szó. – nevettem el magam, visszaemlékezve a régi szép időkre.
- Katerina Elizabeth Bertoons. – mosolygott rám kedvesen.
- Gyönyörű név, biztos szép kislány volt valamikor. – újra gondolkodóba estem.
- Igen az volt, nagyon hasonlított rád, külsőleg és belsőleg is. – válaszolta, szinte én is láttam magam előtt a lányka kedves arcát, hosszú barna fürtjeit.
- Kíváncsi vagy a tervemre? – kérdezett meg, teljesen kiszakítva a gondolataimból. Heves bólogatásba kezdtem válasz helyett, mire kinevetett. Mint egy kislány keresztbe raktam kezeimet mellkasom előtt és duzzogni kezdtem. Elijah mindig tudta, hogyan békíthet ki, hátulról átölelt, magához ölelt és egy lány csókot adott számra. Sosem tudtam neki ellenállni… duzzogást befejezve átkaroltam nyakát és visszacsókoltam. Már semmi sem érdekelt sem a hasonmásom, sem a terve, legfőképpen az öccse Niklaus, egyedül csak ő. Őt akartam testestül lelkestül, a maradék időnket hasznosan akartam eltölteni. Kezeimet óvatosan a mellkasára tettem, egy határozott mozdulattal letéptem róla, a ruha cafataiban esett földre. Elijah sem ellenkezett eldöntött a kanapén, úgy folytattuk vad csókcsatánkat, egymás száját harapdáltuk. Az érzelmek uralták testünket, senki és semmi sem létezett körülöttünk, csak mi voltunk egymásnak kéz a kézben. Testeink egymáshoz simultak, az én példámat követve szét szaggatta rajtam az inget. Kívántam és ő is engem együtt bontottuk ki egymás nadrágját, mindent megtettünk a cél érdekében. Kopogást hallottunk az ajtóból, szerelemem felemelte fejét az ajtó felé. Gyors mozdulattal megfogtam az állát és magam felé fordítottam, helyet cseréltünk én kerültem felülre. A kopogtatások nem akartak abba maradni, egyre inkább frusztrált, felültem Elijah csípőjén támaszkodtam.
– Édesem mit szólnál egy kis ételhez? – kérdeztem gonosz vigyorral az arcomon.
- Siess vissza hozzám. – megcsókolt és hagyta hadd egyem meg a kopogtatót. Lenge öltözékem ellenére ajtót nyitottam, de csalódnom kellett. - Damon, te mit keresel itt? – kérdeztem a kék szemű vámpírt felháborodva. - Klaus küldött, már csak fél órátok maradt. – válaszolta megvonva vállát.
- Katherine, tudok ajánlani neked jobb időtöltést is. – vette elő a féloldalas mosolyát. - Köszi, de nem kérek belőle. – villantottam neki fogaimat. Be akartam csukni az ajtót, amikor csuklómnál fogva megragadott és megcsókolt. Következő pillanatban csak azt vettem észre Elijah mögöttem áll morogva, mint egy vadállat, aki nőstényét védi....