5. fejezet - Üdv újra itt...

Igaz nem lett meg a 3 komi, de itt van a következő fejezet... remélem tetszik és összegyűlnek a komik. :) véleményeket kérek hideget és meleget is :)

Elijah Mikaelson

Katerina képen törölte a Salvatore vámpírt, én egyből kezénél fogva magam mögé húztam.
- Takarodj innen Damon! A hölgy nem kíváncsi a társaságodra, ahogy említette. – a végére kissé lenyugodtam, bár szívesen kitéptem volna a szívét.
- Elijah régen találkoztunk! Hát ilyen fogadtatásban kell részesülnöm? Azt hittem te vagy a legerkölcsösebb mindközül. – gondolkodott pimasz vigyorral a képén.
- Te nem vagy szívesen látott vendég. Klaus hír vivője lettél, azokkal tudod mit szokott tenni? – kérdetem, hiszen egyszerű a válasz.
- Nem fog megölni, ha arra gondolsz, szüksége van rám. Vagy különben ki tartaná szemmel a gyönyörűséges Katherine Pierce-t. – mögöttem arrébb lépett Katerina így alakja felsejlett a vámpír előtt.
- Ha nem is öl meg, most menj innen Damon. Az üzenetet átadtad, a maradék időmet nem veled akarom tölteni. – most először szólalt meg szerelmem. Még mielőtt bármit is szólhattam volna kilépett mögülem.
- Viszlát Damon! – mondta és rácsapta az ajtót a vámpírra. 

- Ne szólj egy szót se! Csak öltözz fel, meg kell keresnünk a hasonmásom. Minél előbb végzünk annál jobb. – mondta, mire én csak néztem őt, bólintottam és a hálóba indultam. Ő utánam jött és letelepedett a kényelmes francia ágyra.
- Remélem számomra is van valami ruhadarab a szekrényedben, ebben nem mehetek az utcára. – nevetett fel a cafatokkal játszadozva.
- Nem is engedném, hogy így mutatkozz kedvesem. – válaszoltam, miközben a nyitott szekrényben keresgéltem. Két kéz karolta át derekam, fejét pedig a vállamon pihentette.
- Ez talán megfelel az igazán kirívó ízlésednek. – adtam neki egy kék topot.
- Tökéletes lesz Elijah, köszönöm. – puszit nyomott az arcomra. Míg kerestem a megfelelő inget és átöltöztem ő is azt tette.
- Kedvesem indulhatunk? – kérdeztem tőle, mire csak bólogatott.
- Hol is lakik a hasonmásom? – kérdezte tőlem út közben.
- Egy kisvárosban lakik nem messze innen, Mystic Falls-ban. – néztem rá egy pillanatra.
- Akkor tudom hol fogunk megszállni. – nevetett fel, tudtam van egy terve. - Mégis hol? – kérdeztem vissza, érdekelt mit akar tenni.
- Egy régi ismerősöm Stefan Salvatore, szerintem nem bánja, ha kölcsön veszem a házukat megint. – nevetett fel újra.
- A Salvatore birtokra be nem teszem a lábam. A büszkeség ezt kívánja, sajnálom. Inkább veszek ki egy szobát valahol. – válaszoltam diplomatikusan.
- Oké, akkor meg igézek, valakit engedjen be magához. – mosolygott megint sunyin.
- Katerina ez… - kezdtem bele, de közbe szólt.
- Elijah ha a hasonmásom ott él, akkor nem lesz semmi baj, azt hiszik, ő vagyok. – próbált meggyőzni.
- Megérkeztünk, üdvözöllek Mystic Fallsban újra. – néztem rá, ő csak bólintott egyet. Megálltunk egy kávézó előtt Mystic Grillnek nevezték el, mennyire ódivatú és unalmas.
Katerina kiszállt a kocsiból anélkül, hogy megvárt volna bement. Beléptem az ajtón szerelmem a bárpult előtt ült és rendelt.
- Egy bourbon whisky-t kérek.
- Kettőt. – javítottam ki mellé ülve.
- Én fizetem! – mondtam, válaszul egy csókot kaptam.
- Szia, Elena. Úgy volt később találkozunk, de látom elfoglalt vagy. Stefan hol van? – beszélt hozzánk egy szőke hajú kék szemű lány. Szóval Elenának hívják a hasonmást….