2. fejezet - Az üldöző megtalált...

Katerina Petrova

- Damon, te mit keresel itt? – kérdeztem az említett férfitól, elengedve a kezét, sajnos miatta kellett ott hagynom Elijahot. Pedig már minden kezdett helyre rázódni köztünk, ha nem talál Damon nyomós indokot megölöm.
- Téged kerestelek. Katherine, szeretlek és veled akarok lenni. – mondta nekem, majd megcsókolt. Ellöktem magamtól jó messzire, aztán utána futottam és megfogtam a nyakánál.
- Te mit képzelsz magadról? – kiabáltam neki, morgások közepette.
- Konkrétan semmit, de tudod hány nő versenyzik utánam. Engem ők nem érdekelnek, téged választottalak, egyedül téged. – mondta nekem, miközben lefejtette kezeit rólam.
- Damon én, nem szeretlek téged. – válaszoltam egyszerűen és nyersen.
- Nem érdekel akkor is melletted maradok, mert szeretlek. – válaszolta egy vállrántással.
- Te meg vagy húzatva? –kérdeztem kikelve magamból.
– Fogd már fel, nem akarok tőled semmit! – kiabáltam vele. Azzal a lendülettel sarkon fordultam Elijahhoz vettem az utam, de megálltam. Szívem hirtelen apró darabokra tört, az ijedség úrrá lett rajtam, hátrálni kezdtem. Tekintetem nem vettem le róluk, Elijahba szúrta a kést legnagyobb ellenségem a bátyja Nicklaus. Egy ház mögé bújtam, onnan figyelve az események sorozatát. Klaus egy árnyékos fa mögé rejtőzött, otthagyva öccse testét. Most eléggé patthelyzetbe kerültem vagy el menekülök vagy megmentem a szerelmem és meghalok.
- Damon, gyere ide. – mondtam halkan, mire a kék szemű vámpír mellettem termett.
- Mit szeretnél drágám? – kérdezte tőlem ezer wattos mosollyal az arcán.
- Kérlek, foglald le azt a vámpír a fa mögött úgy, hogy ne lásson meg engem. Ki kell húznom azt a fegyvert Elijah hátából. – mondtam neki, közben magamnak is.
- Sok sikert nekünk. –mosolygott és vámpírgyorsasággal Klaushoz rohant. Az egész beszélgetést hallottam, de engem nem az érdekelt, Damon arrébb lépett, mire Nick háttal állt Elijah élettelen testének. Itt az én időm, gondoltam magamban. Vámpírgyorsasággal szerelmem mellé futottam, erősen megszorítottam a kést és elkezdtem húzni kifelé, de akkor oda nézett Klaus.
- Végre meg vagy hasonmás. – mondta és elkapta a kezem azzal kirántva a kést…