2. évad 10. fejezet - Visszatérés a halálból

- Kath ezt idd meg. – hallottam meg Kol hangját, valami folyadékot próbált a számba önteni, résnyire kinyitottam. Megéreztem a vér ízét, de ez más volt, mint az eddigiek, nem is emberi, de nem is vámpír vér az biztos. Ez valami teljesen más volt, de sikerült meggyógyítania. A sebem hirtelen összehúzódott és minden forróság, ami elöntött eltűnt, csak fáradságot éreztem. 

- Most hagyjad, hadd pihenjen, szüksége lesz rá. – hallottam meg Caroline hangját, aki elrángatta mellőlem Kolt. 

- Köszönöm! – suttogtam, ami talán csak tátogásnak látszott és hallatszott. Ezek voltak az utolsó szavaim, aztán elnyomott a fáradtság, minden egyes velejárójával együtt. 

**órákkal később**

Kipihenten és újult erővel keltem fel, végre újra a réginek éreztem magam. Újra visszatért a gyönyörű és utánozhatatlan Katherine Pierce. 

- Örülök, hogy jobban érzed magad kedvesem. – hallottam meg egy ismerős hangot, amiről azt hittem már sosem fogom hallani. 

- Elijah te nem köszöntél el tőlem már egyszer? – kérdeztem kikelve az ágyból, majd csípőre tettem a kezem felemelt szemöldökkel. 

- Megérintett a halál, ez sok mindent megváltoztatott, az égiek úgy döntöttek adnak nekünk még egy esélyt, ha csak így is, akkor is. – válaszolta mosollyal az arcán, amitől nekem is mosolyra húzódott a szám.

- Jó újra látni! Remélem, most tovább maradsz. – óvatosan átöleltük egymást, bár nem éreztem a testét csak láttam és beszéltünk, de nem tudtam megérinteni. 

- Most mennem kell, de csak szólj, és itt vagyok melletted. – homlokomra adott egy puszit és el is tűnt a szemem elől. Kopogást hallottam az ajtó felől, így már értem Elijah gyors távozását miattuk volt kissé faragatlan.

- Hé, csipkerózsika felkeltél már?! – dugta be fejét az ajtón szőke barátnőm.

- Gyere be nyugodtan Bekah! – intettem neki, majd a szekrényemhez sétáltam ruha után kutatva.

- Úgy örülök, hogy látlak azt hittem elveszítnünk! – jött oda hozzám egyszerre a két szőkeség, szorosan átöleltek, amit egyből viszonoztam nekik.

- Tudod milyen nehéz vele kijönni? – beszéd közben a vámpír Barbie ránézett másikra, ami mérges szemekkel meredt rá.

- Nem is tudom kinek a hisztijét kellett hallgatnom… Ugye felébred? Rebekah mondd azt, hogy nem fog meghalni Kath. Jajj úgy aggódom érte. – utánozta Caroline hangszínét, miközben a kezeivel legyezett össze-vissza, nem tehettem róla nevetnem kellett a bemutató láttán, nagyon örültem a törődésüknek. 

- Oké, ennyit az élménybeszámolóról, most én jövök! De mielőtt elkezdeném, szerintem üljetek le. – tanácsoltam nekik, közben megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.

- Megint látom Elijah szellemét. – mondtam végül is teljesen egyszerűen, mire tátott szájjal néztek rám, bár Caroline jobban kiakadt. 

- Hogy mit mondtál, ez komoly? – kérdezte tőlem.

- Igen teljes mértékig komoly, előtte is láttam, de elbúcsúzott tőlem. Most viszont újra látom őt, valószínű azért, mert majdnem meghaltam. – vontam meg a vállam öltözködés közben.

- Bocsi csajok, de nekem most mennem kell! Megígértem anyának, hogy együtt ebédelünk, szerinte elhanyagolom a fiúm miatt. – állt fel az ágyról Car, mire Bekah is felállt. 

- Várjál, lekísérünk. – mondtuk egyszerre Rebekahval. 

- Nem tudok ellent mondani két nálam jóval idősebb vámpírnak. – nevette el magát, majd belénk karolt két oldalról, így mentünk le együtt hárman. 

- Viszlát, később drágám! – jött oda hozzánk Klaus egy csókot adva Carnek, majd visszavonult a könyvtárba.

- Szia Car, köszönöm a látogatást, na meg persze azt is, hogy megmentettél. Tudom, hogy te hoztad azt az izét, amit megitattatok velem. – öleltem meg szőke barátnőm.

- Szia, szöszi! Vigyázz magadra! – ölelte meg utánam Rebekah is őt.

- Sziasztok! Nincs mit Kath, ti meg vigyázzatok magatokra és rá. – nem nevezte nevén az illetőt, de tudtam, hogy kire gondol. Ez után gyorsan el is ment, Rebekah becsukta az ajtót majd felém fordult.

- Mikor megyünk vásárolni, hogy megünnepeljük a visszatérésed? – kérdezte nagy vigyorral az arcán. 

- Tőlem most is mehetünk! – vigyorogtam rá, újra éltem, ami megnyugvással töltött el. 

- Várjál, meg itt mindjárt jövök, csak lehozom a kabátom. – futott fel, mire utána kiabáltam.

- Az enyémet is! 

- Kath, baj lenne, ha később mennénk egy kicsivel? – kérdezte tőlem kiskutya szemekkel, majd folytatta.

- Stefan hívott, hogy most rá ér és… - folytatta volna, de felemeltem a kezem ezzel belé fojtva a szót.

- Menj csak, majd bepótoljuk. – mondtam neki megértően.

- Köszönöm! – szorosan átölelt, aztán boldogan kiszökellt az ajtón.

- Katerina gyere be egy kicsit! – hallottam meg Klaus hangját a könyvtárból.

- Mit akarsz tőlem Nik? – kérdeztem becsukva magam mögött az ajtót.

- Ellenszolgáltatást… tudod az én vérem mentette meg az életed. – jött oda hozzám vámpírgyorsasággal, majd a fülembe suttogta. 

- Köszönöm, hogy voltál olyan kedves és megmentettél, de nem szolgálhatok semmivel sem neked. Caroline nálad sokkal jobb férfit érdemelne, még jó, hogy nem tudja a kis titkaidat. De ne feledd, bármikor eljárhat a szám véletlenségből. – fenyegettem meg aztán otthagytam hadd följön a levében. Most nálam van, az aduász bármit tesz velem Caroline így is úgy is megtudja az igazságot! Ha már az igazságnál tartunk beszélnem, kell Kollal most, hogy végre minden rendeződött köztünk, vagyis elbuktuk a fogadásunkat és visszatértem. Igen szó szerint visszatértem az érzéseimmel együtt, ami egy hátránynak számít, de nem bánom, hiszen érezni akarok! Az ajtaja előtt álltam egy darabig erőt vettem magamon kopogtattam, majd egyből benyitottam szobájába.

- Kol beszélnünk kell! – jelentettem ki céltudatosan. 

- Látom túlélted a bátyám harapását. – nézett végig rajtam, elidőzve a sebem helyén.

- Igen, de nem ezért jöttem most! Örülök, hogy végre rendeződött köztünk minden most már együtt lehetünk csak mi ketten. – mentem közelebb hozzá megérintve karját. Közben próbáltam elhessegetni fejemből Elijahhal történt találkozásomat, aggasztott a dolog, de nem akartam rá gondolni. 

- Katherine mi nem vagyunk együtt! Az egészet csak álmodhattad, mikor a láztól szenvedtél. – válaszolta unottan.

- Nem, az nem álom volt! Tudom, hogy megcsókoltál! – ellenkeztem megrázva a fejem.

- Katherine az egészet csak álmodtad, egyszer mentem be hozzád, de akkor is aludtál. 

- Kol Mikaelson ezt most fejezd be! Tudom, amit tudok és azt is, hogy igazam van, a szíved mélyén neked is tudnod kell. Éreztem az ajkaidat az enyémen tudom, hogy te itattad meg velem az ellenszert, nem hallucináltam. – kiabáltam vele kikelve magamból. Még mérgesebb lettem, mint az előtt csak semmit mondóan nézett rám igéző szemeivel, egy lépéssel átszeltem a köztünk lévő maradék távolságot. Két kezem közé fogtam tökéletes arcát egy ideig csak farkasszemet néztem vele, majd puhán megcsókoltam, ahogy ő tette, amikor haldokoltam. Kezeit derekamra csúsztatta közben hevesen visszacsókolt, még közelebb húzott magához. Elváltunk egymástól, de éppen csak annyira, hogy felnézzek mogyoróbarna szemeibe, homlokunk összeért. 

- Hiányoztál kislány! – suttogta ajkaim közé, mire mosolyra húzódott a szám. Birtokba vette az ajkaimat, majd óvatosan megfosztott a ruháimtól fehérneműben álltunk egymás előtt. Az ágyra löktem, de magával rántott puha párnák közé estem fölém magasodott. Hamar megszabadultunk a maradék ruháktól, egyikünk sem bírt magával. Arra vágytam, hogy testeink összesimuljanak, egy ütemben mozogjunk, míg bennem van duzzadó férfiassága. Szememet lehunytam az élvezetre tudtam gondolni semmi más nem érdekelt csak Elijah és én. Kinyitottam szemem őt láttam magam előtt fölém magasodva kidolgozott felsőteltével gesztenye barna szemei csillogtak a félhomályban, ami körül vett minket. Újra lecsuktam a szemem, majd kinyitottam újra Kolt láttam magam előtt teljes életnagyságban. Az élvezet fokozása érdekében gyorsabb tempóra váltott, amit nem bántam, ajkaimat harapdáltam nehogy hangosan felsikoltsak. Gondolatban Elijah nevet suttogtam Kol helyett. Órák elteltével kifáradtam pihegtünk egymás mellett fejemet mellkasán pihentettem, nem tudom mennyi időre, de elnyomott az álom. Kipihenten ébredtem alattam lévő férfi a sebem helyét simogatta lágyan, örültem az érintésének megnyugvással töltött el. Ahogy felnéztem visszatértem a zord valóságba nem Elijah feküdt alattam, hanem az öccse Kol. Feljebb csúsztam az ágyban, hogy feltudjak, ülni kényelmesen a partnerem értetlenül figyelte mit csinálok.

- Gyere, bújj vissza mellém. – fogta meg gyengéden kezem és húzni kezdett.

- Nem lehet, nekem most mennem kell. – mondtam miközben felöltöztem, amilyen gyorsan csak tudtam.

- Miért mész el most? – kérdezte már ő is felült az ágyában. 

- Mert el kell mennem, csak hagyj békén! – förmedtem rá kicsit csúnyábban, mint akartam, ezek után egy szó nélkül elhagytam szobáját. Egyenesen szobámba vettem az irányt, ott leültem az ágyamra csak összezavarodva néztem magam elé elővettem Elena telefonját. Igen még mindig nálam van, tudom nem szép dolog, de valószínű már nem fogja visszakapni tekintve a mostani kapcsolatunkat. Egy bizonyos nevet kerestem a telefonjában, amit hamar meg is találtam benyomtam a hívás gombot pár csörgés után felvette. 

- Bonnie segítened kell.