8. fejezet - Újra együtt a család...

Katerina Petrova

Leviharzottam a pincébe, ahogy Elijah kérte, kissé féltem. De amikor meghallottam Rebekah hangját kissé megnyugodtam. Elena el akart menni mellettem, hogy megszökjön, de megfogtam a karjánál.
- Hova ilyen sietősen? – kérdeztem tőle mérgesen.
- Engedj el, keresni fognak! Nem tarthatsz itt az akaratom ellenére! – próbálta felemelni velem szemben a hangját.
- Fogd már be a szádat! Ha nem akkor megöllek… - fenyegettem meg, mostanság eléggé sűrűn teszem ezt a körülöttem lévőkkel.
- Nem fogsz megölni, mert kellek nektek. De lenne pár kérdésem hozzád, ha már így össze vagyunk zárva. – próbált kifaggatni, de nem volt hozzá kedvem egyáltalán.
- Igazad van, de nem válaszolok a kérdéseidre. Mindent idejében megtudsz, most csak annyi a dolgod, hogy befogod a pici szádat. Ne merj kiabálni, mert még megváltoztathatom a döntésem veled kapcsolatban. – néztem rá összehúzott szemekkel, közben kimeresztettem metszőfogaimat. A lány egyből hátrálni kezdett egészen a falig, ott megakadt, nagy vigyor keletkezett az arcomon. Odaszáguldoztam hozzá és a fülébe suttogtam: - Ha kell kegyetlen és közveszélyes tudok lenni, te döntöd, el melyik oldalamat mutatom feléd. Ha a rosszabbikat hozod, ki belőlem feltépem, az ütőered utána már nem fogsz többet beszélni. – végighúztam mutató ujjam a nyakán, mire ő egy óriásit nyelt lélegzet visszafojtva. Nem tehettem róla mosolyra húzódott a szám, megfordultam ott hagyva őt egyedül, bezárva a pincébe.
- Hello Rebekah! Régen találkoztunk, utoljára talán a 20’as években futottunk össze? – kérdeztem tőle, miközben előbújtam a rejtekemről.
- Áh Katherine, hát te is itt vagy? Mondhatom, hogy nem örülök a viszontlátásnak? – kérdezett vissza hatalmas vigyorral a képén.
- Húgocskám ne legyél már ennyire ellenszenves! Szépen kell köszöntenünk a vendégeket, főleg ha ilyen régen látott, mint Katerina. – hallottam meg a hátam mögül egy fiatal férfihangot. Mire megfordultam szembe találtam magam Kol Mikaelsonnal. Ő teljesen más fogadtatásban részesített, ami számomra kissé megdöbbentő hatásra sikerült. Szenvedélyesen megcsókolt, egy percre sem engedett el próbáltam eltolni magamtól, de ő egyre jobban magához húzott. Nem tehettem mást visszacsókoltam, hátha végre elenged, sikerrel is jártam szerencsére.
- Jó téged is viszont látni Kol, bár legközelebb máshogy köszönts.
- Öcsém mindig tudtam, hogy a nők kedvence vagy. De el kellene fogadnod, ha valaki nemet mondd. – mondta neki Elijah, nem tehettem róla elnevettem magam. Szerelmemhez siettem, egy apró csókkal jutalmaztam kedvességét, mire átkarolt jelezve az öccsének kihez is tartozok.
- Úgy látom újra együtt a család! Ezt meg kell ünnepelnünk! – mondta már kedvesebben az egyetlen Mikaelson lány.
- Majdnem teljes, hogy pontosítsunk! – javítottam ki őt. – Klaus úton van, nem sokára itt lesz ő is velünk. – jelentettem be nekik a nagy hírt.
- Akkor tökéletes lesz az esti ünnepség, addigra ő is hazaér. – ujjongott a lány mindig tudtam ki a kedvenc bátyja, de nem hittem volna, hogy ennyire imádja őt.
- Nekem most mennem kell készülődni és szervezkedni. – mondta, nyomott mindkét testvére arcára egy-egy puszit, engem megajándékozott egy fintorral.
- Azt hiszem, segítek, neki nehogy eltúlozza ezt a rendezvényt is és persze imádom a 21. századi technológiát. – nevette el magát. Bólintott a bátyjának köszönés képen, az arcomra nyomott egy puszit kacsintás kíséretében és elfutott a húga után.
- Azt hiszem én is segítek, hátha megkedveltetem magam Rebekahval és ruhát kell találnom magamnak estére. – néztem rá boci szemekkel, míg a válaszára vártam.
- Menj csak nyugodtan kedvesem, én vigyázok a vendégünkre. – válaszolta egy búcsúcsók kíséretében.