7. fejezet - Rég nem látott húgica

Elijah Mikaelson

Katerina beszállt a Salvatore kocsijába, kellő távolságból utánuk mentem és figyeltem a következményeket. Rövid idő után szerelmem kijött a házból egy hasonló lány kíséretében. Teljesen ugyan úgy nézett ki, bár a haja túlságosan is egyenes volt… Kiszálltam az autóból és melléjük rohantam.
- Katerina kedvesem, hova visszük ezt a lányt? – kérdeztem tőle.
- Ne kérdezz semmit! Csak nyisd ki az ajtót hadd rakjam be! – parancsolta nekem. Nem értettem ezt a parancsolgató stílust, nagyon nem tetszett ez a Katerina. Nem tettem semmit, csak álltam ott a gondolataimba merülve.
- Elijah kérlek, segíts egy kicsit!- kérlelt rá, már kedvesebben. Kinyitottam nekik az ajtót, betuszkolta Elena-t és megfenyegette.
- Ha egy szót is mersz szólni megöllek! – nézett rá mérgesen.
- Menjünk egy biztonságos helyre. Találtál valami házat? – kérdezte tőlem, miközben beszálltunk.
- Igen kedvesem, találtam. A régi Mikaelson ház tökéletes lesz, kint van a város szélén nem messze az erdőtől. – válaszoltam neki és indítottam a motort. Egyenesen a villához vezettem, egy hatalmas parkolóban álltam meg a szökőkút előtt.
- Egy ilyen házat rejtegettél előlem? – kérdezte ámuldozva Katerina.
- Nem rejtegettem kedvesem, csak megfeledkeztem róla. – válaszoltam egy nagy mosollyal az arcomon. Vámpírgyorsaságát bevetve kedvesem kiszállt és Elena-t is kihúzkodta, onnan be az otthonomba.
- Drágám, mostantól ez a te otthonod is. – mentem be utána, becsuktam az ajtót mögötte.
- Köszönöm Elijah, remélem pincétek is van, ahová bedughatom őt. – nézett Elena-ra.
- Mit akartok tőlem? Én senkinek sem ártottam, keresni fognak engem! – kérdezte a lány az ajtó felé kepesztetve. Az ajtóba álltam ezzel elzárva a menekülési útvonalat.
- Nyugodj meg kérlek Elena, senki sem akar bántani téged. Egyszerűen biztonságban akarunk tudni… - kezdtem bele a mondandómba, de közbe szólt a hasonmás.
- Honnan tudod a nevem? Miért kellett elhurcolni idáig? – kérdezősködött tovább.
- Ha nem vetted volna, észre teljesen ugyan úgy nézünk ki! Benéztünk a bárba és találkoztam a kedves kis szőke barátnőddel. Nem hurcoltunk el kis csillagom, egyszerűen szükségem van rád. Szabad akarok lenni végre! – világosítottam fel a hasonmásom.
- Most együtt megkeressük a pincét, ott fogsz lakni egy jó darabig! – indítottam el lefelé a lépcsőn, Elijah jött mögöttem.
- Régen sokat jártunk erre! Mi szél hozott ide kedves bátyám? - hallottam meg Rebekah hangját az ajtóból.
- Jó újra látni kedves húgom! – fordultam meg, de előtte a szerelmemre néztem.
- Vidd le a pincébe és zárd be! – suttogtam neki. Ő csak bólintott és elviharzott az említett helyre hasonmással együtt…